Reggeli eszmélet

Ébredés az, hogy elaltattam a tegnapi ént,

Már álom, én csak ma létezhetek.

Több ezer felkelés után,

Már nem gyötröm a régi önmagam.

Görnyedt lelkemtől most egyenes a hátam,

Testem vágyálom, belül nyújtózom.

Ébredés az, hogy már nem

Kapálózom az elhasznált oxigénben, 

Nem támad sötét éjjel az asztma,

Már nem nyikorognak hörgőim sikongatva,

Beborít a friss levegő kegyelmi valósága.

Ilyenkor elkap egy érzés fogócskában,

Ilyenkor aktívabbak a tükörneuronjaim,

Ilyenkor értem igazán a hasonló sorsokat,

Ilyenkor látok, hallgatok, elnémulok. 

Ilyenkor megtalálom hangulatodban magamat,

Csík szemeinkben a boldogság kivetülését,

Szorongásomban távolodásodat.

Ilyenkor szépnek látom szemöldököm ívét,

Megkeresem sötét szemeimben a kérdéseket,

Ilyenkor válaszolok is rájuk.

Ilyenkor feltöltöm szeretet-tankom gyereknevetésekkel,

Letörlöm apró arcukról könnyeiket,

Ilyenkor elcsodálkozom, hogy egy méter magas is lehet a szeretet.

Ébredés az, hogy tisztán látszódom a jelen fókuszában.