Még ne
Ne remélj többet
Még ne hívj el találkozni
Nekem nem kell a szép szó
Amit bárkinek mondhatnál
Amíg rólad szól
Amíg csak villognál
Amíg sokszor néznél rám, de nem látnál
Most fázol éjszaka a hidegben
Menekülsz a sötétségtől
Fényemre vágysz, hogy felmelegedj
Félsz a félembertől a tükörből
A mély-csend meséjétől
A magányodról, a fáradtságról, a bűneidről
Ezért az én tükrömet választanád
Melyben csodálatos lennél
Akkor már nem kellene a sajátod
Maradhatnál piszkos a szőnyeg alatt
Ne állj elém félemberként
Nekem egészed kell
Ne gyere maszkban, ami arcodra ragadt
Úgyis lehámlik, láttam már eleget
Amíg nem engeded, hogy megmentsen a Teremtő
Addig ne remélj többet
Még ne akarj megismerni
Még nem szerethetsz
