Levél Istenhez
2024.01.08
Tükör által homályosan;
Távolról vizsgálom, nagyítom,
S mégsem látom.
Írok, míg a betű el nem fogy,
S már a tinta is feladta a harcot,
Késő visszatekerni az időt, késő radíroznom.
Tüzetesen nézem, betűzöm, bátran kimondom,
Kívülről szépítgetem, Idealizálom.
Akarom mert ezt "kell",
Azt mondják:minden fejben dől el.
Új hobbik, könyvek, zenék, nézetek,
Kitöltöm a teret, tanulok, megvalósítok,
Mégis.. semmi vagyok.
Mert csak javítgatok,
Üres szavakkal bölcselkedek, okoskodok.
Ötletelek, elnehezítem lelkem,
Nem marad hely neked s nekem.
Most tükör által homályosan,
Nem nagyítom, távolról sem vizsgálom,
Mert akkor majd színről színre látom.
Te szívvel látsz, taníts engem,
Mire nem képes az én szemem.
Átadom a terhet, nem cipelem tovább,
Hulljon le külső rabláncom!
Mit érek én?
Ha lelked bennem nem él.
