Eposz a teremtéshez

Ellenben jószívű és kellemes. 

Nem fedi fel rögtön a sztorit 

Óvatos és öntudatos. 

Lassan, halkan nyílik kifelé, belül hangosan pörög.

Még ne akard a szerepéből kimozdítani 

Ha megszereted, ne öleld túl szorosan 

Amíg neki dolga van, amíg a világnak nem mutatta meg magát, amíg alkotna, amíg mennie kell még rögös utakon, amíg töprengene egyedül színes reformokon, Amíg ki nem húzza a tüskéket, amiket régóta magában hordoz, amíg meg nem tanulja magát értékelni mások előtt. 

Mert ez itt az ő birodalma. 

Kopogtathatsz, de átgondolja ötször, hogy beenged-e téged. 

Őszintétlen szándékoktól óvakodik, 

Amik szabotálhatják célja megvalósításában. Elképzelt egy világot, ahol nem lenne besorolás, hanem egyenlőség. 

Ahol a könnycseppeket féltve őriznék és felesleges státuszokat dobálnának ki az ablakon. 

Ahol a tükörben először mindenki a belsejét látná a maszatos arca helyett. 

És csak úgy lépne utcára, ha a lelke tiszta. Jobban zavarná, hogy nincs rendben belül, mint egy rosszul választott outfit.

Ahol a szellem a belső iránytű, 

Nélküle mindenki eltévedne,délibáb, még ha célba is ér. 
 Ahol a boldogság édességét élvezhetnék majd azok, akik most még keserűen sírnak.

Ahol boldogok, akik végre érzéseket izzadhatnak.

Érdekmentes segítségre van szükség,

Elhivatottságra, és ez nem merülhet ki egy TikTok videóban.

Kezet nyújtani ott, ahol nem lát a világ

S az egónak nem kéne többé a rajongástól megnyugvás.

Ahol nincsenek mások, csak egyéni elszámolások.

Sem külső visszacsatolások, hogy ki a jó, ki a rossz. 

Ahol a belső bizonyosság a mérvadó. 

Ahol az anyagi feloszlik végessége szomorúságában. 

Az én főhősőm sokáig állt egyhelyben, 

Most szalad szabadon, szárnyait bontogatja a fejlődés kereszttüzében.

Fentről le és lentről fel hajtja az élet.

 Az én főhősöm a tükröződésem.

Még ne akard a szerepéből kimozdítani 

Amíg neki dolga van, amíg alkotna

Amíg mennie kell még rögös utakon, 

Amíg töprengene egyedül színes reformokon.