Szimulált világ 

Egyerre érez mindent a kintből 

S egyszerre csukja be a legbelső ajtót. 

Egyszerre lát színtiszta gyémántot 

Egyszerre ejt rajta gyűlölet-karcokat. 

Egyszerre mosolyog vissza mosolygó arcokra

Egyszerre érzi a társas magányt. 

Komplexen érzékel minden egyes hanglejtést, mozdulatot, betegséget, időjárást, sebességet, súlyt 

Az összes jelenségen 

Reakciók által csüng 

S ha egyszer csendre inti zokszavát 

Testében jajveszékel, arcára minden kiül. 

Szeretné, ha szeretnék
 Önmaga hálóingjében 

Köntösében flangálva él 

Egy mű világ tragédiájában 

S az idő átveszi majd az uralmat 

A mesterséges intelligencia fölött 

Ahol elveszhet, mi igazán lényeges 

Egyre több karakter között, zsong s vibrál 

A változás szelét hozó élet 

S ahány halandó, ahány karakter 

Annyi tükör 

De az ember egyikben sem találja magát 

Legbelül egyedül van 

Még mély alvó módban 

Függetlenségével jól betakarva várja 

Hátha valaki felébreszti sóvárgó lelkét.