Mikor a világ a tökéletesség illúziójában fürdik, és sokan ugyanolyanok akarnak lenni, a teremtett világ arra próbál emlékeztetni, hogy az eredetiség különleges, szép, mint itt a görbe fák.
Csak ki kell menni.

Ha anya mindig beköti a cipőfűzőt,

A mesefilm legelején Mr. és Mrs. Darling vendégségbe készülődnek, ahol a néző rögtön azzal a sztereotípiával szembesül, miszerint a férfi racionális lény, és a nőt csupán az érzelmek vezérlik. A férj mérgesen, a saját felelősségét feleségére hárítva kiabálja: ,,Vedd tudomásul, hogyha nem lesz meg a mandzsettagombom, nem megyek el a partira.." Ebben...

Körbenézek a természetben, hátha valami megihlet. A madarak dalolása, a cseresznyefa fehér virágai, ahogy a szél fújja az ágakat, mintha táncot járnának, a bagoly huhogása. Ülök egy nyikorgó hintaágyon, lábam alatt forró a papucs, felhők a mozivásznam, közben ott megy egy repülő. Gyerekként nagyobb szám volt. Mint a szivárvány, mint a szánkózás,...

Ellenben jószívű és kellemes.

Uram, tarts meg ebben a veszélyes sodrásban, ments ki a feneketlen sötét óceánból, ne hagyj fuldokolni! Inkább legyen egy keskeny folyó, sok árokkal, meredek lejtővel, átvészelem az erősebb lökéseket. Ahol van, hogy csendes a víz és felfeküdhetek rá megpihenve a kegyelmed forrásában. De ha túl sokáig élvezem, elfelejtek úszni. Ilyenkor háborgó...

Az érzékenység nem szégyellnivaló tulajdonság, nagy ereje van, ha megtanuljuk kezelni, általa észreveszük olyan apró dolgokat, amelyeket más nem képes. Folyton elemezzük azokat de legfőképpen saját magunkat. Legalábbis ennek így kéne működnie, de nem mindig van ez így, ha magamból indulok ki, de igyekszem. Ezen a vizsgán sokan megbuknának. Mert...

Néha megállok, és körbenézek. Figyelek. Szemlélem az idegen arcokat, melyeken sajátos történetek tükröződnek. Mind egyedülálló, mégis mintha ismerném őket. Egy-egy apró mimikával, rezdüléssel kifejezik önfeledt boldogságukat, vagy éppen melankolikus állapotukat. Vajon mi okozhatja felhőtlenségüket? Mi állhat fojtogató bánatuk hátterében?

A valóságot felváltotta a "szeretlek" szó. Gondolataimnak lábai nincsenek, melyek a Földet koptatnák a hétköznapi szürkeségben. Csak lebegtem, s nem mérlegeltem. Mert bekopogott a boldogság, és én kicsattanó örömmel, de naívan beengedtem. Hogy is fogadhattam volna másképp? Ez a boldogság kedves volt. Figyelmessége melengette fázó lelkemet. Gondosan...

,,Csak légy önmagad!" A bátorító mondat, amitől mégis összerándulhat a gyomrunk. Ugyanis felvettünk egy maszkot, s az ránk tapadt, testrészünkké vált. Ennek tükrében, odasimulunk a többséghez, embertársainkhoz úgy igazodhatunk, amit titkon elvárnak tőlünk. A titokzatosság homálya fedheti lényünket. Miért rejtőzködünk?